2009. szeptember 30.
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUMBAN
„Mit tudnak a nők… amitől eredményesebben működhetnek a vállalatok?” címmel második kerekasztal-beszélgetésünket rendeztünk meg szeptember 30-án, ezúttal a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Rendezvényünk célja, hogy napirenden tartsuk azokat az érveket, amelyek segíthetnek megteremteni az egyensúlyt a férfiak és nők arányában a vállalatok vezetésében. Tavasszal az első kerekasztal-beszélgetésen még csak felvetettük a témát. Akkor olyan kutatásokra hívtuk fel a figyelmet, amelyek szerint sokkal jobbak azoknak a vállalatoknak a pénzügyi mutatói, amelyeknek a vezetésében nők is helyet foglalnak. Ahogyan akkor, most is hangsúlyozzuk: üzleti kérdésről, nem pedig nőkérdésről van szó.
A mostani, második beszélgetés témája a sztereotípiák hatása a nők megítélésére.
A beszélgetés résztvevői:
Fodor István, az Ericsson Magyarország volt elnök-vezérigazgatója, a Bölcsek Tanácsának tagja
Dr. Koncz Katalin, a Budapesti Corvinus Egyetem Emberi Erőforrások tanszékének tanára, a Women’s Studies Központ vezetője
Pogány Éda, a Coca-Cola Magyarország kommunikációs és vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója
Vida Ágnes, pszichológus, író, on-line marketing szakértő
Dr. Koncz Katalin bevezető gondolatai a sztereotípiák eredetéről, jelenéről és jövőjéről szóltak. Többek között elhangzott, hogy bár a sztereotípiákat az általános felfogás rossznak tartja, azonban a tudományos gondolkodás szerint semleges fogalom: absztrakciós modell, mely segíti gondolkodásunkat. A felvetett kérdések és maga a téma izgalmas, tartalmas beszélgetést indított el.
Az első fontos megállapítást Fodor István mondta ki: csak az érintettek tudják megváltoztatni a nők arányát a vezetésben. Véleménye szerint a középpontban a teljesítménynek kell állnia, ha így van, az sokszor kiüti az előítéleteket. Elismerően tette hozzá: munkája során a legnagyobb segítséget sokszor női vezetőktől kapta.
Mindenki egyetértett abban, hogy a vállalati kultúra kulcsfontosságú a téma szempontjából. Ugyanakkor hiába van dokumentált esélyegyenlőségi politika, ha a gyakorlatban nem működik. Befogadó, esélyegyenlőség-szenzitív vállalati kultúrára van szükség Pogány Éda és Koncz Katalin szerint.
Az önértékelés és önismeret kérdése is előkerült. Vida Ágnes arról beszélt, hogy tapasztalata szerint a nők hajlamosabbak folyamatosan képezni magukat, és sokszor túlképzettek lesznek. Ez a nők erősebb megfelelési igényéből fakad.
Koncz Katalin tapasztalata szerint a férfiak sokkal ügyesebbek abban, ahogy mutatják magukat, például egy értekezleten akkor is hozzászólnak, ha mondanivalójuk kevés, vagy éppen mások gondolatainak ismétlése. Ezt érdemes lenne a nőknek eltanulni a férfiaktól.
Felvetődött, hogy sok nő fél attól, hogy vezető legyen. Pogány Éda elmondta: ha egy nő vezető lesz, már azért is furán néznek rá, ha határozott véleménye van és határozottan ki is áll mellette. Félni tehát van oka annak a nőnek, aki vezető akar lenni, és lehet is félni, csak egy dolgot nem lehet: azért meghátrálni a feladattól, mert félünk.
A karrier-menedzsment kapcsán a felelősség kérdése merült fel. Az egyén is felelős, akinek láttatnia kell magát, de a felelősség másik része a HR vezetőké.
Nagyon elgondolkodtató, amire Fodor István hívta fel a figyelmünket: a HR vezetők döntő többsége nő. Miért van mégis, hogy döntéshozó pozícióba lényegesen több férfi kerül, mint nő? A kétórás oldott hangulatú beszélgetés egyik legmaradandóbb útravalója Fodor Istvántól mindannyiunk számára: „Azokat látják meg a nők, amiket mi, férfiak nem.”
Kezdeményezésünkkel továbbra is arra hívjuk fel a figyelmet, hogy egyensúlyra és harmóniára a vállalatok vezetésében is szükség van.
2009. április 23.
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN
Fotók:
Összefoglaló a kerekasztal-beszélgetésről:
„Mit tudnak a nők… amitől eredményesebben működhetnek a vállalatok?” ezzel a címmel kerekasztal-beszélgetést rendeztünk április 23-án a Szépművészeti Múzeumban. Azokra a kutatásokra szándékoztuk felhívni a figyelmet, amelyek szerint sokkal jobbak azoknak a vállalatoknak a pénzügyi mutatói, amelyeknek a vezetésében nők is helyet foglalnak. Hangsúlyoztuk, üzleti kérdésről, nem pedig nőkérdésről van szó.
Az első kerekasztal-beszélgetés résztvevői:
Dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója
Dr. Dunavölgyi Mária, az OTP Lakáslízing Zrt. vezérigazgatója
Keresztury Éva, a Hilltop Neszmély Zrt. kereskedelmi igazgatója
Dr. Kondritz Péter, a Sun Microsystems közép-európai jogi igazgatója
Dr. Szabó Kristóf, az Allianz Zrt. korábbi vezérigazgató-helyettese
A beszélgetést Barra Mária moderálta.
Három generációval ezelőtt még nemigen akadt példa rá, hogy egy nő tíz évnél hosszabb karriert épített volna. Ennek a triviális igazságnak a helyszíni tesztelésével kezdődött a beszélgetés – a sajtó képviselői kézfeltartással igazolták, hogy a női vezetők szerepéről ezért most aktuális beszélni.
Az eszmecsere első kérdését illetően, hogy kellene-e több nő a döntéshozatalba, nem volt vita, de többen javasolták a kérdés pontosítását. Szabó Kristóf a szakmaiságot hangsúlyozta, vagyis, hogy nem így kell feltenni a kérdést, mert a kérdés az, hogy a mit, milyen tudást és képességeket kíván a feladat. Ennek kapcsán Kondritz Péter elmondta: az IT szektorban eleve kevés a női vezető. Rájuk az jellemző, hogy férfiassá válnak, mert aki nem alkalmazkodik, vagyis nem válik férfiassá, az el sem jut a felsővezetői szintig. Aki nem keményedik hozzá a feladathoz, azt eltapossák. Hozzátette, véleménye szerint hiába beszélünk mi itt most erről, mert olyan mélyen gyökerező társadalmi problémáról van szó, hogy annak megváltoztatásához sok idő kell. Baán László szerint nagyon is fontos erről beszélni, az ő tapasztalatai mást mutatnak. Ő kultúrtörténeti összefüggésbe helyezte a nők helyzetét.
Dunavölgyi Mária Kondritz Péter „férfias nők” gondolatmenetére reagálva kifejtette, hogy ez a vállalati kultúrától függ, amit persze nagyon nehéz kézzelfoghatóan leírni, megragadni. Az azonban biztos, hogy léteznek olyan vállalati kultúrák, ahol nem kell a nőknek férfias mintákat felvenniük ahhoz, hogy vezetővé váljanak. Kiemelte, ma, ebben a komplex világban már egyetlen vezető sem hiheti, hogy mindent ő tud a legjobban és mindenben olyan tájékozott, hogy jó döntést tud hozni. Ő például ezért kikéri kollégái véleményét, képes elismerni, ha valakinek az ötlete jobb és szerinte a nők nyitottabbak arra, hogy ezt megtegyék.
Keresztury Éva gondolatmenetével, miszerint ő nem szégyelli elismerni, ha téved, és bocsánatot is szokott kérni, Dunavölgyi Mária is mélyen egyetértett.
Szabó Kristóf szerint a beszélgetés e pontján már a menedzser és a leader közti különbséget érintettük, ami nem a férfi-nő közti különbség kérdése.
Barra Mária idézett egy amerikai cégvezetőt, aki szerint, amikor az első nő bekerült a menedzsmentbe, akkor az egó kiment a szobából. Keresztury Éva és Dunavölgyi Mária egyetértettek abban, hogy egy nő valóban kevésbé félti az egóját, mert számára sokkal fontosabb a megoldás megtalálása. Kondritz Péter és Szabó Kristóf szerint ez azért nem mindig igaz: van olyan női vezető, akinek az egója nagy, sőt, egó nélkül nem is lesz vezető egy nőből.
Dunavölgyi Mária megemlítette a Méhkirálynő szindrómát, azt a jelenséget, amikor egy nő nem enged más nőt a vezetésbe, hanem férfiakkal veszi körül magát. Ez a jelenség negatív képet mutat a női vezetőkről nők és férfiak körében egyaránt.
Keresztury Éva véleménye szerint a válság hatására sokminden össze fog dőlni, ami azért jó, mert muszáj lesz újat építeni. Ebbe az újba a nőknek a vállalati vezetésben betöltött hangsúlyosabb szerepe is beletartozhat.
A beszélgetés vége a sztereotípiák irányába kanyarodott el, de mindenki egyetértett abban, hogy ez olyan sokrétű téma, amelyről külön kerekasztal-beszélgetést kellene tartani.
Zárásként Barra Mária felolvasta Fodor Istvánnak, az Ericsson volt elnök-vezérigazgatójának a témával kapcsolatos gondolatait, aki elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen részt venni a beszélgetésben.
Ebből a következőt emeljük ki:
„Arra van szükség, hogy sok ilyen beszélgetés legyen, minél több média megjelenés, hogy le lehessen dönteni a tabukat és átalakuljanak a sztereotípiák.”
Mi ezen munkálkodunk. Szeptemberben pedig újabb kerekasztal-beszélgetést tervezünk. Bízunk abban, hogy a téma napirenden tartásával elősegítjük a szemléletváltást.